Mit jelent kereszténynek lenni?

Ki a keresztény?

A keresztény kifejezés az ókori „krisztianosz” szóból származik, amely azt jelenti:  „Krisztust követő”.

Sok ember tévesen gondolja magáról, hogy mert őt gyermekkorában megkeresztelték, mert valamely felekezethez tartozik, esetleg egyszer elmondott egy megtérő imát vagy csak azért, mert alapvetően jó embernek gondolja magát, ő már keresztény ember.

Maga Jézus is elég sokat foglalkozott ezzel a témával, amikor arról beszélt, hogy kik az ő igazi követői. Az egyik ilyen alkalommal az ő követését a házépítéshez hasonlította:

„Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. Aki pedig hallotta beszédeimet, de nem azok szerint cselekedett, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult.”

Tehát keresztény az, aki Krisztust követi, aki hallja az Ő beszédeit és azok szerint él.

A legtöbb embernek egy élet munkájába kerül, hogy felépítsen egy saját házat vagy vásároljon egy saját lakást. Hasonlóan ahhoz is egy élet munkájára van szükség, hogy kiderüljön, milyen ember vált belőlünk, bizonyos élethelyzetekben hogyan gondolkodunk, viselkedünk és mi motiválja a cselekedeteinket.

Jézus ezt az életművünket egy házépítéshez hasonlítja. Tetszik vagy sem, mindenki házat épít; van, aki kisebbet, van, aki egy palotát. De ha a háznak nincs biztos alapja, az össze fog dőlni és a sok munka kárba vész.

Mit tesz egy igazi keresztény?

Az alapozás sohasem könnyű, hanem sokkal inkább fárasztó munka. De az eredmény nagyon látványos tud lenni és ezalatt egy ember pozitív személyiségfejlődésen megy át. Ha valaki az alapozást elmulasztja, mert a könnyebb utat választja, annak következménye is látványos lesz, de ez nem pozitív, hanem inkább negatív eredményhez vezet, sőt, akár tragédiába is torkollhat.

Aki komolyan gondolja az Isten követését, az minden nap Vele jár. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy "naponta veszi a fáradságot" arra, hogy olvassa a Bibliát, mivel Istent leginkább így tudja megismerni. S keresi olyan emberek társaságát, akik szintén ezt teszik. Megkeresi azt a közösségét, gyülekezetet, ahová a többi ember is azért jár, hogy egyre közelebb kerüljön, közel maradjon Istenhez.

Amit pedig megismer Istenből, azt megpróbálja – szintén napi szinten, nemcsak vasárnap – meg is élni, hogy a környezete számára is nyilvánvaló legyen az a tény, hogy ő Krisztust követi.

Vannak tehát, akik keresztényeknek vallják magukat, de a fenti lépéseket elmulasztják és igazából ugyanúgy élnek, ahogy mindenki más. S vannak azok, akik valóban keresztény életet élnek.

Legegyszerűbben úgy ismerhető fel, hogy valakinek a kereszténység esetleg csak divat, álca vagy eszköz, hogy amikor a személyes életében jön egy kisebb vagy nagyobb vihar, árvíz vagy sorscsapás, akkor azt nem tudja józanul viselni. Mégy egy ateistának is szembetűnő ilyenkor, hogy valaki igazi keresztény-e, vagy csak annak mutatja magát.

Amit általában nem mondanak el

Ha már találkoztál olyan keresztényekkel, akik próbálták számodra a hit útját megmutatni, valószínűleg csupa jó és kedves dolgot mondtak el neked. Ezzel szemben az igazság az, hogy ez nem ilyen egyszerű, nem csak jó és kedves dolgokon megy át egy keresztény, sőt, a mai világban Krisztust igazán követni nagyon is nehéz.

Nehéz azért, mert – ahogy Jézus is mondta – a keskeny úton kevesen járnak, s mert árral szemben úszni, a többség véleményével szemben más értékeket képviselni kemény dolog.

Hasonlóan egy házassághoz nehéz azért, mert lemondasz dolgokról, hogy biztonságot, állandó szeretetet és elfogadást találj egy másik személy részéről.

Nehéz azért, mert ez az utazás folyamatos változást igényel. Nem elég megtérni, hanem egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá is kell válni. Persze ne gondold, hogy végül sok kis Jézus lesz belőlünk. Hazugság lenne azt állítani, hogy a lemondások vagy az Istenbe vetett hit nem változtatnak meg bennünket, de mégi,s mindenki meg tudja őrizni a saját egyénésigét, ez pedig a közösség számára is érték.

Végül pedig nehéz azért, mert az igazság keresése bonyolult folyamat; ráadásul nem is fogunk minden kérdésünkre választ kapni, s természetesen az összes problémánk sem fog megoldódni.

Most persze felmerül benned a kérdés: Akkor miért csináljuk?

Azért, mert találkoztunk Jézus Krisztussal és vele járni fantasztikus élmény! Meg egy csomó minden másért is, amit most nem írunk le, inkább tégy egy próbát te is!

Érdekel, hogy a gyülekezetünk mit kínál, hogy ezen az úton maradj? Lapozz ide.