Gyermekkor

Egy dologban biztos, hogy mindenki hasonlít egymásra: te is, mi is, mindenki ugyanott kezdi az életet: az elején. Kezdjük a születésnél, haladva a kamaszkorig. A gyerekek már egész korán belecsöppennek a nagyvilágba, helyt kell állniuk feladatokban, ellen kell állniuk kísértéseknek, nemet kell mondaniuk arra, amire sokan igent mondanak. Szülőként szeretnénk, ha a világ nem sodorná magával őket, de tudjuk, hogy nem lehetünk mindig mellettük.

A napjaik nagy részét óvodában, iskolában töltik. Szeretnénk őket a széltől is óvni, de tisztában vagyunk azzal, hogy előbb-utóbb kirepülnek a meleg családi fészekből, mert ez az élet rendje. A gyermekek agya, értelme, olyan akár a szivacs, rengeteg dolgot képes magába szívni, jóval többet mint gondolnánk és néha olyanokat is, melyeket nem szeretnénk.

Ugyanakkor ha szeretettel, türelemmel és a megfelelő szinten közelítünk feléjük, akkor ők őszinte gyermeki hittel, bizalommal fogadják az információkat. Hiszünk abban, hogy minden gyermek ajándék és tudjuk, hogy ennek az ajándéknak a kibontása, kibontakoztatása nagy felelősség. Hisszük, hogy a hit nincs korhoz kötve. Ez a hit pedig akkor növekszik, ha gondoskodunk arról, hogy a megfelelő magokat minél korábban elvessük, mind tanításban, mind példamutatásban.

Pontosan ezért fektetünk akkora hangsúlyt a gyülekezetben a gyermekekkel való foglalkozásra, valamint a bibliai példákon keresztül az erkölcsi elvek bemutatására és közvetítésére. Kéz a kézben a gyülekezet és a szülők, közösen.