Egy lelkész vallomásai

Azért írok, mert megint itt az ideje, hogy valamit írjak az „INFO for Families” blogunkba. Ahogy nekifogok ennek a cikknek, egy kicsit úgy érzem magam mint Jerry Maguire érezhette magát egy késő éjszakai megvilágosodásakor, amikor rájött, hogy mi hiányzik a sportmenedzseri vállalkozásából. Egész éjjel fennmaradt, hogy leírja a gondolatait. Emlékeim szerint, küldetésnyilatkozatnak nevezte el. Vagy csak egy feljegyzés volt? Igazából mindegy is. 

Néhány beszélgetés miatt elkalandoztak a gondolataim, amit mostanában folytattunk néhány emberrel a feleségemmel közösen. Teljesen elképedtünk, amikor elmondták a benyomásaikat arról, hogyan is képzelik el egy lelkész otthonát. Valamilyen oknál fogva, ezek az emberek úgy gondolták, hogy Johnsonéknál minden este többórás bibliatanulmányozás van, hétvégenként pedig megmossuk egymás lábait, illetve a gyermekeink végeláthatatlan jótékony tetteket hajtanak végre mások és a szüleik felé. Megálmodták a tökéletes házasságot a tökéletes gyermekekkel és egy természetes, könnyed engedelmességet Isten felé, akinek minden parancsa beteljesedik az életünkben. 

Micsoda hülyeség. 

Az ilyen elképzelések nemcsak elszakadtak a valóságtól, hanem igazságtalanok is. Mi mindannyian (hasonlóan hozzátok) ugyanolyan egyszerű emberek vagyunk, ugyanazokkal küzdelmekkel és problémákkal, amelyek minden családnál előfordulnak. Istent és az Ő legjobb akaratát keressük minden dologban, amit teszünk, de ez mindig nehezen megy. Ráadásul a dolgok ritkán sikerülnek úgy, ahogy eltervezzük őket. 

Szóval engedd meg, hogy elrugaszkodjak ezektől a gondolatoktól és visszatérjek arra, hogy miért is ragadtam billentyűzetet ma: szeretnélek benneteket emlékeztetni, hogy miért is vagyunk annyira elkötelezettek az „INFO for Families” nevű blogunk iránt. 

Mindez azért van, mert EGY CSALÁD SEM TÖKÉLETES – beleértve a miénket is. Mindannyiunknak  vannak problémái. 

Ez pedig azért van, mert a legtöbbünk családja NORMÁLIS. Nem az a lényeg, hogy az erőlködéseink mennyire nevezhetőek bizarrnak, annak a valószínűsége elég nagy, hogy mások is ugyanazokkal a problémákkal küzdenek. 

Minden CSALÁD szűkölködik abban a kegyelemben, reményben és vezetésben, amit CSAK Krisztus tud megadni a számunkra. 

A blogom CSAK a BEFEJEZETLEN & NORMÁLIS CSALÁDOKNAK szól. Ez pedig mindenkit magában foglal. 

Tehát miért csinálom ezt az egészet és miért próbálok hasznos forrásokat és bepillantást adni a gyermeknevelés és a házasság témájába? Azért, mert szükségem van a segítségre. Az én családom befejezetlen és normális. Úgyanúgy küszködünk napról-napra, ahogy te is teszed. Nem hiszel nekem? Akkor engedj meg nekem néhány őszinte vallomást, amelyet  most fel is sorolok itt neked. Vedd úgy, hogy ez az én „Wittenberg Vártemplomának Kapujára” kiírt listám. Remélem, ez a tizenöt „vallomás” a saját családod kihívásainak közepette egy kicsit bátorítólag fog hatni rád. 

1. A lelkész házában, vannak jó és vannak rossz napok. Vannak az örömnek és vannak az intenzív bánatnak is időszakai. Tudjuk, hogy Isten közel van, de néha nagyon távolinak érezzük Őt. 

2. Jenifer és én nagyszerű házasságban élünk, de ez messze van a tökéletestől. Harcolunk. Kiabálunk. Gyakran idegesítjük a másikat. Azonban büszkén elmondhatom, hogy sohasem gondolkodtunk váláson. Azon, hogy "megöljük" egymást, igen. De a váláson, nem. 

3. Négy gyermek nevelésében vagyunk. (Az elsőszülöttünk már elhagyta a házat, megházasodott és gyermeke született.) Mindannyiunknak teljesen más a temperamentuma. Meg se lepődünk, ha egymás idegeire megyünk. A türelem és a megértés olyan tulajdonságok, amire Isten még mind tanít bennünket. Mi pedig nem mindig vagyunk jó tanulók. 

4. A gyermekeink valószínűleg hasonlítanak a te gyermekeidre. Normálisak. Nem szeretik a házimunkát. Veszekednek a kaja, a számítógép miatt, vagy azon, hogy ki üljön előre a kocsiban. Mindemellett valószínűleg a TV-t is túl sokat nézik. 

5. A mi házunk gyakran rendetlen. Ha egyszer eljönnél hozzánk, tanúja lehetnél azon ritka alkalomnak amikor minden rendezett és tiszta és nem hinnéd el, hogy itt kosz és káosz is tud lenni. Mindez azért lenne, mert mi tudnánk, hogy jössz. Ha meglepetésszerűen beállítanál, valószínűleg hatalmas felfordulással találkoznál. Kedves olvasóink: szeretünk benneteket … de ha jöttök, szóljatok előtte. 

6. Vannak pillanatok, amikor nagyon közel érezzük magunkat egymáshoz. De bőségesen akadnak olyanok is, amikor egyszerűen úgy érezzük, hogy hét szobatárs él ugyanazon a helyen. Ezeket a napokat nem szeretem. 

7. Amikor megkérem a gyermekeimet, hogy takarítsák ki a szobájukat és pakolják ki a mosogatógépet, ők nem azt mondják, hogy „Természetesen, drága apa, pont ezt szeretném csinálni.” Helyette rendszerint elkezdenek nyavajogni, miközben fura arcokat vágnak. Mindezt rendkívüli átérzéssel. 

8. A házasságunkban hajlamosak vagyunk, hogy újra és újra ugyanazokat vitákat folytassuk le. Úgy tűnik, hogy van néhány olyan dolog és szokás, amit sohasem tudunk legyőzni. 

9. A kamasz gyermekeink küzdenek az érzelmeikkel, keresik az identitásukat és próbálnak beilleszkedni a világba. Miért? Mert kamaszok. Néha azt gondolom, Dobson tudott valamit amikor azt mondta: „a célunk csupán annyi, hogy átsegítsük őket ezen az időszakon”. 

10. A gyermekeim szeretik Jézust, de nem mondhatnám, hogy szellemi óriások lennének. Van amikor elképesztő szellemi érzékenységről tesznek tanúságot, de van amikor úgy tűnik, egyszerűen „nem értenek semmit”. A saját hitüket csak lassan veszik birtokba és ehhez idő kell. 

11. Miközben Jenifer és én sokat tanítunk a házasság különböző területeiről, mi mégis buta hibákat követünk el, amikor formáljuk a saját kapcsolatunkat. Gyakran találjuk magunkat úgy, hogy azon gondolkodunk: „Jobban kellene csinálnunk.” Csak azért, mert tanítunk valamit, az nem jelenti azt, hogy azt mind el is sajátítottuk. Inkább hasonlítunk Anakinra, és sokkal kevésbé Yodára. 

12. Szülőként megpróbáljuk a bölcsesség morzsáit megosztani a gyermekeinkkel, akik lehet hogy figyelnek, de ebben korántsem vagyok biztos. A tekintetük ilyenkor gyakran elkalandozik. De alkalmanként halljuk őket amint valaki másnak elismétlik, amit tőlünk hallottak .. ez pedig nagyszerű érzés. 

13. Imádkozom a gyermekeimért és a gyermekeimmel, de nem eleget. Ez egy jellemző hiányosság az én apai kötelezettségeim között. 

14. Szerencsére Jenifer és én ahhoz képest, amikor 20 éve összeházasodtunk megismertük a szerelem egy mélyebb szintjét. Az élet sokkal komplikáltabb és nehezebbé vált, ami rákényszerített bennünket arra, hogy sokkal jobban belekapaszkodjunk egymásba és Istenbe. Ez egy nagyon jó dolog és kizár minden más alternatívát. A házasságban, a harc jobb mint a szüntelen való szárnyalás. 

15. Végezetül, a hiányosságok, hibák és napi szenvedések az otthonunkban arra emlékeztetnek bennünket újra és újra, hogy az életünkben Isten kegyelmének és erejének végtelen szűkében vagyunk. Minél tovább élek, annál jobban szükségem van Rá. 

Összességében itt van 15 őszinte vallomás. Remélem, ezek a szívedben kinyitnak egy kis ablakot, egy kevés bepillantást abba, miért is hiszek ebben a blogban. Imádkozom ebben az évben, hogy maradj hűséges olvasóm és térj vissza az újabb és újabb cikkek miatt, amelyeket fontosnak tartok megosztani veled. Ahogy mindig, érezd magad szabadnak, hogy tudasd velem, mi az ami még hasznosabb lenne a számodra, ha szót ejtenénk róla itt a blogon. Írj nekem bármikor és én mindig nagyra fogom értékelni amikor nyomsz egy „like”-ot a Facebookon vagy megosztasz egy cikket a barátaiddal. Mindent örömmel veszek, amit megteszel, hogy minél több embert érjenek el ezek az üzenetek. 

Legyünk elkötelezettek a családunkkal való foglalkozásban ebben az évben is. Kezdjük el Isten kérése által megölni magunkban azokat a dolgokat, amelyekből sehogysem tudunk kijönni … azért, hogy erőteljesen közelebb vonjuk egymást Őhozzá.

A 16. vallomásom pedig az lenne, hogy egyre jobban szükségem van a Tőle való függésre. Kérlek imádkozz, hogy így legyen. Mint egy BEFEJEZETLEN és NORMÁLIS CSALÁD egy tagjának, CSAK Ő egyedül az igazi reményem. 

Forrás: Link