2019.07.07. Durkó István: 139. ZSOLTÁR

Isten mindenütt jelen van

1391A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. 
2Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. 
3Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. 
4Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. 
5Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. 
6Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. 
7Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? 
8Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. 
9Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, 
10kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. 
11Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: 
12a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. 
13Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. 
14Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. 
15Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. 
16Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. 
17Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! 
18Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok. 
19Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst, és távoznának tőlem a vérontó emberek! 
20Akik csalárdul beszélnek rólad, ellenségeid, hazugul mondják ki nevedet. 
21Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, URam? Ne utáljam-e támadóidat? 
22Határtalan gyűlölettel gyűlölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek. 
23Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! 
24Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!