BudaSzíve bemerítkezés a Velencei-tónál

Délután 14 órára gyülekezett össze a közösség, családtagok és ismerősök is sokan eljöttek erre a különleges örömünnepre, mely a velencei Hajnalpír Baptista Gyülekezet vendégszeretetével valósult meg.

– Mert a Keresztről szóló beszéd, bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartattunk, Istennek ereje! – köszöntötte Fülöp Áron a gyülekezetet Pál apostol Korinthusbeliekhez írt szavaival. Kifejezte, hogy Jézus ma is megváltoztat emberi életeket, és erről fognak ma ketten tanúságot tenni.

A dicsőítés után Balla Gábor így kezdte a bizonyságtételét:  –  Hiába hittem, úgy éreztem, nem köteleződtem el teljesen Isten felé. Nem mindig azt tettem, amit ő mondott, sokszor azt csináltam inkább, amit én gondoltam. Mostanra már teljes odaadás van a szívemben Isten felé, és teljes kidobása mindennek, ami eltávolít Tőle. Mindent, ami eltávolít Tőle, a vízben hagyom. 

Hozzátette: –  Szeretném, ha a jövőben, amikor a Bűn kopogtat az ajtómon, akkor Jézust tudnám hívni a szívemből, hogy arra kérhessem, nyissa ki ő az ajtót. Nem csak mint egy ideiglenes albérlőt, hanem mint akinek örök lakása van nálam.

Kalmár Lajos bizonyságtételében arról szólt, hogy mostanra tanult meg teljes hittel élni. – Egy olyan nagyobb fajta megértés költözött belém, ami az elmúlt évek, évtizedek alatt összegyűlt feszültséget már jól tudja oldani bennem – fejezi ki bátran.
Elárulja, mostanra megtanulta kezelni a veszteséget, a fájdalmakat is. Szót ejtett komoly betegségéről is, úgy érzi, a gyógyulásában is Isten segítette. 

Kifejezte, részéről a bizonyságtétel egyféle hálaadás is, mindenért, ami megváltoztatta az életét. Úgy érzi, az eddigi életét jól tükrözi a Tékozló Fiú esete.
Elmeséli, gyerekként hitéletből indult, de fiatal felnőttként, a felsőfokú tanulmányai kezdetével nem csak otthonról ment el, hanem részben a hittől is elfordult. Különféle megkötöttségei, függőségei lettek, amiktől az elmúlt három-négy évben tudott megszabadulni, amiben a BudaSzíve Gyülekezet is a segítségére volt. 

A jó hangulatú alkalmon Vadon Sándor a velencei gyülekezet lelkipásztora igehirdetése elején feltette a kérdést: Mi a bemerítkezés? 

– Sok keresztény nem tudja, még a baptisták közül sem, akik a bemerítkezésről híresek – nevet fel itt a BudaSzíve gyülekezet, majd elmondja:  –  a bemerítkezéssel Isten két ajándékot ad. 
– Két kötetes a keresztény élet. Ne felejtsük a könyvesboltban a második kötetet. Az első könyv arról szól mit vett el Isten Jézus Krisztusban, mit hagyunk magunk után a bemerítést követően. És a másik kötet, a bemerítés utánról szól, mit kapunk Istentől – adja meg a választ Vadon Sándor. Majd így folytatja: – Bűneitek bocsánatára kapjátok, ha veszitek a Szent Szellem ajándékát. Csak csavarjátok le a kupakot a szívetekről, mint egy vizes palack kupakját, és merüljetek el a Krisztusba, Isten szellemébe. Tárjátok ki a szíveteket. 

A bemerítkezés a velencei Imaháztól egy negyedórás sétára elérhető sekély partszakaszon történt. A szikrázó napfényben testvéreink vallást tettek Jézus Krisztus, mint személyes megváltójuk mellett, ezután Fülöp Áron bemerítette őket a Velencei-tó vizébe. A vízből kijőve még a tó partján letérdelt a két frissen bemerítkezett testvér, az egész gyülekezet köréjük gyűlt és áldó imádságot mondtak életükre és az élő Istennel való kapcsolatukra.

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Kabai Katalin